 | ||||||
| Kedves Olvasó! Ön pénz nyerő vagy
Kedves Olvasó! Ingyenes előadás sorozatunk folytatódik. Egy téma csak egyszer. Ne hagyja ki! André Kosztolánynak egyszer volt egy megérzése... Egyszer volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, a világháború után, amikor a Szovjetúnió még ereje teljében volt, s még híre hamva sem volt a glasznosztynak vagy a peresztrojkának, s amikor a trabantok hátán még DDR jelzés virított, szóval nagyon régen; élt egyszer egy André Kosztolany. André, a király legkisebb fia, vagy egy gazdag zsidó család sarja, ezt már a százéves öregasszonyok sem tudják, de az biztos hogy André a körülmények ellenére mégis hajlandó volt pénzben fogadni arra, hogy még az ő életében ez lesz másképp is. Úgy történt, hogy egyszer csak egy fekete éjféli órán, amikor sikított a szél az ablak résein, majd hirtelen csend lett, s a fiatal Andréba beleszállt egy megérzés. Előbb csak a homlokában érezte, majd az egész testét megszállta, s hamarosan bizonyossággá vált az elméjében: német birodalmi- és a régi cári Oroszország által kibocsájtott kötvényeket kell vásárolnia. Nem baj, hogy sem Német Birodalom nem létezik, sem cári Oroszország, de azért régi kötvények vannak, s ezeket meg lehet venni. Akiknek régről még voltak ilyen kötvényeik úgy gondolták, hogy bolond ez az André, s fillérekért eladták neki ezeket. A kötvények darabonkénti ára nem volt ugyan magas, de összességében mégis sok pénzt elköltve lassan, de szisztematikusan elkezdte felvásárolni mindet. Kockáztatott. Telt múlt az idő, André, ha fel nem is cseperedet, de más tőzsdei ügyletein minden esetre jól meggazdagodott, amikor hirtelen, senkitől nem várva, egyszer csak egy hétfejű sárkány jött Európába. Gonoszságáról hetedhét országban beszéltek a fonóban az öreg asszonyok, de ekkor tényleg meg is jelent. Elsőként leomlasztotta a berlini falat, majd mit sem váratva szétrombolta a Szovjetúniót. A romokon gyönyörű szép két tündér lány sarjadt, az egyiket hívták Egységes Németországnak, a másikat Oroszországnak. André ekkor előugrott a bokrok mögül, s miután kardjával egy csapásra levágta a sárkány mind a hét fejét, odalépett két gyönyörű tündérlányhoz. Először elfordította a fejét, mert a napra lehetett nézni, de rájuk nem, majd megszólalt. Kik vagytok ti, tündérlányok? Mire megszólalt az egyik tündér, az én apám a Német Birodalom, aki valaha nagyon gazdag volt, s most is az lesz. Majd megszólalt a másik tündér lány is: az én apám meg a cári Oroszország, akinek cár atyuskája valaha cárok leghatalmasabbika volt, s most is az lesz. Ekkor, mint ács a szarufába, úgy ütött szöget André fejébe is a gondolat, hogy itt a lehetőség, s így szólt: Mondjátok meg apátoknak, hogy nem kell sem a fele királyságuk, sem a lányuk keze, csak váltsák be névértéken a kötvényeimet! S így is lett. A tündérek hétországra szóló lakodalmat csaptak a gyémánt- és a kristály palota királyainak legkisebb fiaival, André meg kifizette a lakodalmak számláját. Hiszen volt miből, a kötvények beváltásán dollár milliókat keresett. Itt a vége, fuss el véle a szombati tőzsdei nyílt előadásra, ahol megtudhatod, hogy André szerint milyen badarság az, hogy ez egy megérzés volt...
Üdvözlettel: A Tőzsdeiskola csapata |
| |||||
| ||||||
 | ||||||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése